50 év sikertörténete

Most egy különleges alkalom késztetett az írásra, bár már el?bb is megfordult a fejemben, hogy jöv?re ötven éves jubileumot ülünk. Mivel 1958-ban érkeztek hazánkba az els? King, avagy királygalambok, és ötven év igazán nagy id?, de nagy lépték a világ fejl?désében is, ezért érdemes összefoglalni, mérleget készíteni err?l a hosszú id?szakról.

Amerikai királygalamb 1923

Alig egy éve írtam a Kingek hazai fejl?désér?l, de nem hiszem, hogy van olyan galambász, aki a szaklapokban ne saját tenyésztett fajtáját szeretné viszontlátni vagy róla olvasni. Én sem vagyok ezzel másképp, és mégis, ha már ismert vagy többször látott, olvasott írások kerülnek kezeim közé, akkor is minden alkalommal örömmel olvasom, lapozgatom régi újságaink, könyveink lapjait. 
Most egy különleges alkalom késztetett az írásra, bár már el?bb is megfordult a fejemben, hogy jöv?re ötven éves jubileumot ülünk. Mivel 1958-ban érkeztek hazánkba az els? King, avagy királygalambok, és ötven év igazán nagy id?, de nagy lépték a világ fejl?désében is, ezért érdemes összefoglalni, mérleget készíteni err?l a hosszú id?szakról.

Német tenyészt?k által 1958-ban importált amerikai királygalambok

A különleges alkalom, mely végs? döntésem meghozatalában segített, német galambász barátaim látogatása volt. Önmagában ez nem ritka esemény, de ajándékkal kedveskedtek, mégpedig a Német King-klub által kiadott, egy nagyon szép könyvvel, melynek címe: A nagy kingkönyv. Nem is gondolták, mekkora örömet okoznak, hisz sok-sok kedves ismer?s és barát írásaival galambjainak képeivel találkoztam az Erikcs Müller és Armin Pfister által összeállított könyvben. Feldolgozták a King németországi történetét, fejl?dését, valamint a náluk elfogadott harminckét színosztály jelenlegi tenyésztési szintjét. 

Magyarországon ugyan az amerikai színosztályok vannak elfogadva, de azért a kés?bbiekben megpróbálom magyar galambok fotóival összehasonlítani az általuk kiadott képeket oly formában, hogy a nálunk is elfogadott színekb?l melléteszek egy-egy galambot. 
A könyvben igen sok neves tenyészt? írja le véleményét, ami úgy gondolom követend? példa lehetne, hisz szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy itthon is igen sok neves, jó tenyészt? munkálkodik évtizedek óta e szép galambfajta fejl?désén nemzetközi elismerést szerezve hazánknak. 
Menjünk vissza az id?ben 1956-ig, mikor is megjelent Teremi Gábor: A Galamb cím? könyve. 
Itt találkoztam el?ször a fajta leírásával, bár még amerikai tyúkgalambként nevezték. Nem kívánom az egész fajtaleírást idézni, hisz ha a kés?bbiekben is így tennék, lassan egy könyv kerekedne ki bel?le. 
Ami igazán érdekes, az öreg hímek súlyát 75dkg-ban, míg a tojókét 65dkg-ban határozták meg. F?leg gazdasági célokért tenyésztették és mindössze kett? színváltozatban (fehér és ezüst). Az els? példányok 1958-ban érkeztek hazánkba, amikor még nem rendelkeztünk megfelel? fajtaleírással.

Királygalambok (Kingek) 1961-b?l

1961-ben megjelent Dr. Péterfi István: A házigalamb és tenyésztése cím? szakkönyvében már fotó is készült. Itt már Királygalamb, más néven King címszó alatt szerepelt, igaz mindössze hat sorban írták le kitenyésztését, súlyát és színváltozatait. A testsúlyt már 80-100dkg-ban határozták meg, a színek pedig b?vültek a kék, kávébarna, vörös és sárga változatokkal. Hazánkban népszer?sége oly gyorsan terjedt, hogy feltétlen szükség volt egy pontos fajtaleírás kiadására. Meg is jelent a Galambjaink cím? szaklap 1963 júniusi számában Az Amerikai Királygalamb (King) fajtaleírása címmel. Ez volt az els? részletes leírás, amely már minden testrészre kiterjed: magasság, hosszúság, lábak távolsága, valamint újabb színek kerültek a leírásba (vörös-fakó, kék-kovácsolt és fekete). Bár ez idáig egyetlen leírás sem foglalkozott külön-külön a színekkel. Szinte hihetetlen ez id?ben a fajta népszer?sége, hisz alig öt-hat évvel hazánkba érkezésük után már „speciális" King galambkiállítást rendeztek és nemzetközi kiállításokon vettek részt tenyészt?ink igen sikeresen. Ismét a Galambjaink cím? szaklapból idéznék, melynek 1964 decemberi számában számolt be a kiállításról és el?zményeir?l Tulipán József a cikk írója. A sikerek, amelyek immár 3-4 éves tenyészt?i munka gyümölcseit foglalták csokorba, nem új kelet?ek, határkövei voltak ennek az útnak. Az ezt megel?z? években megtartott kiállításokon, illetve kiállítások közül is az el?kel? helyet elfoglaló Hódmez?vásárhelyi (1961), Budapesti (1962), Brnói (1962), Lipcsei (1963) hazánk színeit képviselve e fajta bemutatásakor szinte egyedülálló eredményt értünk el. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy e fajta tenyésztése terén felfigyeltek ránk Európa legszámottev?bb országainak legjobb tenyészt?i. Maga a kiállítás attól volt új, hogy itt rendeztek els? alkalommal csak Kingekb?l bemutatót. A kiállított százötven példánynál el?ször kerültek külön elbírálásra a hímek és tojók, valamint az öreg és fiatal galambok, továbbá külön lett értékelve a bemutatott hét színosztály is. A korrekt bírálat érdekében a kiállított példányok gy?r?it leragasztották és három bíráló összpontszámait átlagolva végezték a min?sítést. Érdekességként a cikk írója még megemlíti, hogy a hihetetlen népszer?ség az árakban is megmutatkozott, hisz egy pár tenyészanyagért 1000 Ft-ot is elkértek. 1965-ben megjelent Galambtenyésztés cím? könyv szerz?i Dr. Sz?cs Lajos és Dr. Szécsényi István már egy oldalt szentelt a king fajtaleírásának. Ez az els? olyan írás, amely már egyenként foglalkozott (az összbenyomással kezd?d?en) minden egyes testrésszel. Felt?n? a testsúly, amit 80-120dkg-ban rögzítettek, tehát itt már egyértelm?en a nagy testet szorgalmazták, valamint a két toll farkszélesség. A színekr?l még ekkor sem írnak külön. Az 1970-ben kiadott Dr. Péterfi István által írt A házigalamb és tenyésztése cím? könyv az els?, ahol a méreteket már centiméterben is megadták, melyek egyeznek a jelenleg is érvényben lév?vel.

Hat évvel kés?bb megjelent Haszonglamb tenyésztés cím? könyv már komoly útmutatót adott a kiállítási típusok tenyésztésére, viszont az írásban a szerz?k sajnálkoznak, hogy hazánkba jobbára csak ezek a formájú galambok érkeztek és a haszonking gazdasági jellemvonásainak kialakítására ösztönözték a hazai tenyészt?ket, továbbá szorgalmazták, hogy a sok szín közül a fehér és az ezüst kerüljön el?tértbe, vágóértékük miatt.
Ez id?r?l már saját tapasztalataim is vannak, és emlékszem, különböz? gazdasági szervezetek foglalkoztak a húsgalamb tenyésztéssel, és ebben az egyik legjobb alany a King volt. Éppen ezért több fajtával is keresztezték (posta-king, texán-king, strasszer-king), ami nem tett jót a fajta fejl?désének. Ennek ellenére sem mutatkozott jelent?s megtorpanás a fajta fejl?désében, hisz a kiállításon szaporodott a bemutatott egyedek darabszáma, csak sajnos nem egy esetben keverék galambok is bemutatásra kerültek.

A klub titkára Pazsa Imre bácsi volt, aki igen csak összefogta a tagságot, de voltak mellette segít?k is, akik még a mai napig köztünk vannak és aktívan dolgoznak a fajta sikerén. Én úgy gondolom, ezek a tenyészt?társak jóval nagyobb megbecsülést érdemelnének, hisz nem egy közülük majd 35-40 éve fáradozik a fajta sikeréért.

Most én is leírok pár adatot, ami ugyan húsz éves, de talán elgondolkodtató. Csehszlovákia 24, Jugoszlávia 13, N.D.K 19, Románia 16 és Magyarország 67 résztvev?vel képviseltette magát. Egy kis matematika és látjuk összesen 129 tenyészt? vett részt galambjaival ezen a rendezvényen.

Mint fentebb leírtam a tatabányai kiállítás szinte mérföldk? volt, hisz olyan lendületet adott, melynek következményeként 1995-ben is igen komoly nemzetközi kiállítás volt hazánkban, ahol is 82 kiállító, 420 galambot mutatott be. Itt is jelen voltak a jugoszlávok, horvátok, csehek és szlovákok.
Ez id?ben még igen sok import galambot állítottak ki tenyészt?ink, melyek származási helyükt?l függetlenül nem egyszer gy?ztesei lettek kiállításainknak. Az akkori klubvezetés a tagok kérésére ezt a kés?bbiek során nem engedélyezte, pontosabban részt vehettek a bemutatón, de a díjazásban nem. Ez a mai napig így m?ködik a klub rendezvényein, csak saját tenyésztés? galambbal lehet nyerni. Véleményem szerint igen helyesen.

Ez id?t?l kezdve a fejl?dés szinte töretlen, egymást követik a kisebb nagyobb kiállítások. Még az 1999-es harkányit említeném, melynek rendez?je voltam, itt is majd 600 King volt egy légtérben bemutatva és bár nem volt ismeretünk az els? King kiállításról, mi is leragasztottuk a gy?r?ket (hisz akkor még törzsszámosak voltak) a bírálat tisztasága végett.
Itt is résztvev?k voltak a horvátok, jugoszlávok, szlovákok, de volt bemutatva német és francia galamb is.

Ez id?t?l szinte kiállításról kiállításra emelkedett a galambok száma, amit nagyon jónak tartok, csak sajnos ez nem járt a kiállítói létszám növekedésével együtt. Gyulán 2004-ben 558 galambot mutatott be 70 tenyészt?, ebb?l 12 külföldi.
Két évvel kés?bb Harkányban 802 galambot (ez országos rekord) 73 kiállító nevezett, ebb?l 17 volt külföldi. Öröm a bemutatott galamblétszám növekedése, de én igazán akkor örülnék, ha párhuzamosan a kiállítók száma is emelkedne. Valószín? ennek gazdasági okai vannak, hisz kevés tenyészt? utazik át az ország másik végébe vállalva ennek anyagi vonzatát.
Elérkeztünk napjainkig, mikor újabb vezetés került a klub élére, szurkolok nekik, hogy munkájuk legalább olyan eredményes legyen mint el?deiké, megtartva ezáltal a magyar kingtenyésztés jelenlegi kivívott helyét Európában. Nem lesz könny? dolguk, hisz az itt járt amerikai bírálók, egybehangzóan igen magas színvonalúnak ítélték a hazai állományt, és ehhez csatlakozik azoknak az európai éltenyészt?knek a véleménye, akik 2006-ban meglátogatták a klub kiállítását. Röviden így foglalnám össze az elmúlt ötven évet, a látott képek pedig alátámasztják a megtett út sikerét.

Kívánom, hogy minél nagyobb összefogással és egymás iránti toleranciával folytassuk együtt e gyönyör? galambok tenyésztését olyan szinten, hogy ne maradjunk el el?deink és el?z? évekbeli saját eredményeinkt?l, öregbítve ezzel a magyar kingtenyésztés jó hírnevét.