Villány és testvérvárosa, Eislingen

A galambászatnak rengeteg szép formája, fajtája van, de nemcsak maga a tenyésztés, reptetés vagy egyéb versenyzés tartozik hozzá, hanem a sokunk által igen nagyra tartott és sokra becsült, sok esetben évtizedekig tartó igen komoly barátságok.
Ezek születhetnek személyek, egyesületek, különböz? csoportok vagy városok galambászai között.
Mi, Villány környéki tenyészt?k úgy gondoltuk, hogy a pécsi V-42-es egyesület ötven átfogó és azt megörökít? könyvben feltétlenül helye van az eislingeni galambászbarátoknak is. Igaz, amikor elkezd?dött a kapcsolat kialakítása, mi, villányiak még külön egyesületet alkottunk a Siklós környéki galambász-társakkal közösen.

Villány testvérvárosa Eislingen, melynek lakosai több alkalommal ellátogattak hazánkba, egész pontosan Villányba és környékére. Mivel komoly galambászcsoport m?ködik városukban, felvet?dött, hogy kapcsolatot keresnek a helyi tenyészt?kkel. Ennek f? szorgalmazója Weidinger György volt, aki 1996-ban felvette a kapcsolatot Folcz Györggyel. A megbeszélésbe bevonták Eibel Istvánt is, így hármasban próbálták elképzeléseiket egyeztetni. Elhatározás született, ezért ett?l az id?ponttól számítjuk barátságunk kezdetét, mely egyre jobban elmélyült, egyre több tenyészt? kapcsolódott bele, és egyre több barátság született. Az ? látogatásukat követ?en mi is ellátogattunk hozzájuk, ahol nagyon szép fogadtatásban volt részünk, megismertettek a helyi galamb-és kisállattenyészt?k népes csoportjával olyan szinten, hogy szinte percre be volt osztva az ott töltött id?nk. Itt már teljes elképzelésünk volt a jöv?r?l, átbeszéltük, hogy mit szeretnénk, és ez mind a mai napig nagyon szépen m?ködik. Megbeszéltük, hogy minden második évben ellátogatunk egymáshoz, egyik évben ?k jönnek, a másik esztend?ben mi viszonozzuk ezt. Kapcsolatunk olyan komoly szintre fokozódott, hogy következ? látogatásunkkor a polgármester úr is meghívott minket a hivatalába, ahol a helyi rádióban és a sajtóban is megemlítették és üdvözölték a két város galambászainak barátságát.

Az eltelt tizenöt év alatt nagyon sok szép napot töltöttünk együtt, rengeteg változás történt, amit egy ilyen bemutatkozásnál leírni lehetetlen, hisz ezekb?l a látogatásokból, élményekb?l egy külön könyvet lehetne kiadni, de a legfontosabb változásokról megpróbálok röviden beszámolni. A mi csoportunknál is jelent?s változások történtek, aminek végén 2006-tól visszatértünk anyaegyesületünkhöz, és a mai napig itt vagyunk, és gondolom, ez így is marad. Az eislingeni egyesületnél is történtek változások, a helyiek számára ezek kevésbé ismertek, így ezeket megörökíteném. Az ottani tagság úgy döntött, hogy fiatalítja vezetését és a már évekkel el?bb kiszemelt Raindl Stefant választotta elnökének, míg a titkár szintén fiatalember Helmut Wahl lett.

Ez kapcsolatunkban semmilyen törést nem okozott, hisz mindketten els? perct?l támogatták létrejöttét. A tovább folytatódó jó viszonyra sajnos árnyékot vetett Weidinger György (Gyuri bácsi - minden galambász így hívta) betegsége. 2004-ben még nálam vendégeskedett, de sajnos a hazaúton rosszul lett és már soha nem nyerte vissza egészségét.
2005 januárjában az einslingeni egyesület 50 éves fennállását ünnepelte, és természetesen mi is hivatalosak voltunk. Kilenc f?vel képviseltük csoportunkat, akik igen jól érezték magukat. Sajnos a jó után rossz következett, mivel Gyuri bácsi egészsége nem javult, így már csak otthonában tudtam meglátogatni, mivel nem hagyta el lakását. Aztán jött a tragikus hír, Gyuri bácsi örökre eltávozott közülünk. Soha nem felejtjük el mit tett a galambászatért, milyen nagyszer? ember volt. Én személy szerint nagyon büszke vagyok barátságára, rengeteg utat tettünk meg együtt! Egy kicsit tartottunk t?le, hogy elvesztése visszaveti barátságunkat, de nem lett igazunk. Jó szemmel kijelölt utódja, Stefan mindent elkövetett, és a mai napig mindent megtesz, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon.

Azért írtam le mindezt, természetesen a teljesség igénye nélkül, mert több barátom kért rá, fontosnak érezve a kapcsolatot. Kérték, hogy írjam le, hogy okvetlen szeretnénk fenntartani a barátságot és még sok-sok kellemes napot együtt tölteni német barátainkkal, ez emlékeket meg?rizve.

Weidinger György
„Gyuri bácsi"