A horvát king klub vendége voltam
Az idén 2011-ben Donji Miholjacon került megrendezésre a horvát king tenyészt?k éves seregszemléje, ahol a versenyen kívül lemérhet? a hazai galambtenyésztés jelenlegi helyzete. Természetes, hogy a fajta tenyészt?it érdekli egy szomszédos ország rendezvénye.
Az én esetemben ez hatványozottan igaz, mivel sok horvát king tenyészt?vel az évek során baráti kapcsolat alakult ki, amit rendszeresen ápolunk is.
Értem ez alatt a többszöri látogatást, egymás állományának megtekintését.
Komoly rálátásom van a horvát állomány fejl?désére, hisz közel 25 esztendeje kísérem figyelemmel annak változását. Így gondolom érthet? a várakozás izgalma, mely a látogatást megel?zte, bár csak az els? napi programjukat tudtam megnézni, mivel rendezvényük id?pontja egybeesett a Magyar King Klub id?pontjával. Kicsit megkésve érkeztem meg a helyszínre, mivel úgy tájékoztattak, hogy kilenc órakor kezd?dik a bírálat. Már folyt az els? színosztály értékelése mikor beléptünk a csarnokba. A helyszín kiválasztása nagyszer?en sikerült, hisz jól megközelíthet?, jó parkolási lehet?ség állt a látogatók rendelkezésére az igen szép iskolai épület el?tt. Bent a sportcsarnok ugyanezt az érzést er?sítette meg bennem, természetes fényforrása, kényelmes ül?helyei mind a kellemes szórakozást segítették. Nagyon szépen kivitelezett kiállítást láthattam, hisz a kingeken kívül egyéb galambfajták is bemutatásra kerültek, biztosítva a látogatóknak a változatosságot.
Megérkezésünkkor a helyi tenyészt?k, akik feszülten figyelték a bírálatot, meleg barátsággal köszöntöttek bennünket, majd figyelmüket újra a bírálatra fordították, várva az els? eredmény megszületését.
Klaus, Darko és István
Ha az el?z?ekben leírtam, hogy a helyszín kiválasztása nagyszer?en sikerült, úgy ez esetben meg kell ezt ismételnem a bíráló kiválasztásával kapcsolatban is. Több bírálót volt szerencsém munka közben náluk megnézni, hisz ?k is kívülállóval min?síttetik galambjaikat, hívtak már Amerikából, Németországból, Magyarországról többször is bírálót. Úgy gondolom jó döntés volt Klaus Ohlendorfot felkérni a bírálat elvégzésére. Róla tudni kell, hogy európai szaktekintély, igen komoly tenyésztési és bírálói múlttal rendelkezik. Külön öröm volt számomra, hogy immár majd húsz évi ismeretség és barátság után, munka közben is láthattam. A bírálatot nagyon körültekint?en, aprólékosan, mégis jó tempóban végezte, természetesen „amerikai módszerrel". Ami számomra igen érdekes volt, még egy galambot sem vett kézbe, csak végigsétált a ketrecek el?tt, máris néhány példányt megjelölt (csipesszel).
Mint kés?bbi beszélgetésünk során kiderült, ezt azért tette, a legjobb típusú és legállékonyabb galambokat így rögtön elkülöníthette a többit?l, és ha kés?bb kézbe véve nem talált problémát, ezek közül kerültek ki a gy?ztes egyedek. Ami még érdekes volt munkájában, három szín? csipesszel jelölte az állatokat.
Kés?bb azt is megtudtam, a harmadik színnel a jó típusú, de testben kevésbé megfelel? egyedeket jelölte, elkerülve ezzel, hogy a végén értelmetlenül sokat vegye kézbe a galambokat és ez által felesleges stressznek tegye ki ?ket. Összességében nagyon tetszett a munkája, persze nem csak nekem, hanem valamennyi jelenlév?nek egyaránt. Ami még igen figyelemreméltó, szinte kivétel nélkül el?re meg lehetett tippelni, melyik három galamb közül kerül ki a gy?ztes (Champion). Sorba következtek a színosztályok és természetesen a bírálat mellett igen érdekelt a madarak min?sége is.
A felhozatal nem okozott csalódást, szemmel látható volt a min?ség javulása, f?leg a kék és fekete színeknél, de a fehérek sem maradnak el a színes galambok mögött. Ami igen érdekes volt, fiatal kék hímb?l 46 darabot mutattak be. Már az egyedszám is rendkívül magas, de a min?ség is nagyon jó volt.
Náluk nem a fehérek, a kékek és a feketék a legnépszer?bbek, valószín? ezért jobb a min?ségük is, hiszen lényegesen többen tenyésztik. Azért némi meglepetés is ért, mivel a valamikor oly népszer? vörös kovácsoltból, babosból, ezüstb?l, vagy egyéb színekb?l olyan kevés volt bemutatva, hogy össze kellett vonni az öreg-fiatal osztályt, de volt olyan , hogy a hímeket és a tojókat egy csoportba sorolták. Vörösb?l igen kevés volt kiállítva, sárgából pedig csak néhány darab. Nekem a nap folyamán három galamb ragadta meg a fantáziám, Benke Ivica kék hímje, Simunovics Josip fekete hímje és Kalamiza Slavko kovácsolt galambja. Úgy gondolom, bármelyiket szívesen látnám állományomban. Persze nagyon sok szép, ígéretes példányt mutattak be, valószín? azért ez a három tetszett nekem a legjobban, mivel én is ezeket a színeket tenyésztem. Sajnos másnap a Grandchampion kiválasztását nem volt lehet?ségem megnézni, de így is tanulságos szép napot tölthettem Miholjacon.
Most a vendéglátásról nem ejtettem szót, hiszen aki már járt Horvátországban, tudja, hogy az mindig kifogástalan. Ez esetben is így volt. Megnyer? volt a tenyészt?k egymáshoz, a bírálóhoz vagy hozzánk való viszonyulása, mely ismét meggy?zött arról , hogy a galambtenyésztés nem csak a tenyésztés örömét adja, hanem határon belül, vagy határon átível? barátságokat hoz össze. Ez talán még a tenyésztésnél is fontosabb.
Köszönöm ezt a szép napot valamennyi horvát tenyészt?nek és ezúton kívánok jó egészséget, nagyon jó tenyészévet és sikereket!
Eibel István, Benke Ivica, Klaus Ohlendorf