Hatvan év – Nagy idő!

kezdetek kezdete (1923, Amerika)

Kerek évszám a magyar King tenyésztésben, ideje mérleget készíteni a fajta érdekében. Hatvan évvel ezelőtt, mikor az első Kingek Magyarországon bemutatásra kerültek, még én magam is gyerek voltam. Hogy a fiataloknak érzékeltessem, akkor még sok településen nem volt villany, a lakásokban – házakban alig volt fürdőszoba, vidéken a falvakban egy, esetleg két fekete-fehér televízió, autóról, telefonról pedig még a legmerészebbek sem álmodozhattak. Ma ezek az élet természetes tartozékai. Ekkor érkeztek Magyarországra az első Kingek. Az akkori közlekedési és kommunikációs lehetőségek között példátlan karriert futottak be!

1958-as első import galambok

Írásomban most nem ezt szeretném ismertetni, hisz az ötven éves évfordulóra ezt már részletesen leírtam „Ötven év sikertörténete” címmel. Igen, hatalmas siker volt, gondoljunk bele, 58’-ban megjelennek az első példányok, hat évvel később már 258db volt kiállítva, öt év múlva pedig 795db. Nem tévedés, abban az időben még az amerikai vagy a németországi nagy King kiállításokon is ritkán tudtak ennyi példányt bemutatni.

A sikert érzékelteti, hogy négy évvel érkezésük után tenyésztőik már megalapították a fajtaklubot. A szocialista országok közül elsőnek adtak ki a fajtáról ismertetőt. 1982-ben kiadták a King és bírálata címmel megjelenő első komoly fajtakiírást, mely részletesen kiterjed a galamb minden testrészére, annak bírálatára, ismerteti a fajta elterjedését, sőt, még tenyésztési tanácsokkal is szolgál.

1976 tenyésztő: John Schroeder

Ezen kívül közli a fajtaklub tagjainak névsorát (101 fő), melynek alapján felmérhetjük, mely területek voltak a tenyésztés fellegvárai! Mindenképp említést érdemel, hogy Budapest mellett, a Jászság, azon belül is Jászapáti, valamint a Hajdúság Hajdúböszörménnyel áll az élen. A tagnévsort lapozgatva láthatjuk nyolc tenyésztőtárs nevét, akik még a mai King kluboknak is tagjaik. Azt hiszem, megérdemlik nevük felsorolását, elismerésem jeléül: Gulyás József, Kathi Imre, Kovács Sándor, Mernyei István, Miklós Sándor, Ökrös János, Prém János és Szigetvári Zoltán. Ők is részesei a fajta sikerének, és úgy gondolom, minden elismerést megérdemelnek!

Ez időben jómagam már kilenc éve „tartottam” Kinget, ugyan a kluboknak nem voltam tagja, de az 1987-ben szintén elsőnek megrendezett Tatabányai Nemzetközi King Kiállításon már részt vettem. Ismét elsők voltunk! Öt országból, 419 galambot hoztak el a tenyésztők összevetni, hol is tartunk. Csehszlovákiából 24, Jugoszláviából 13, NDK-ból 19, Romániából 16, Magyarországról 57 kiállító volt jelen, ezt a létszámot azóta sem sikerült felülmúlni.

Siker volt, egyben kitekintés Európára, igaz csak a szocialista blokkra! Elérkeztünk a nyolcvanas évek végére, egy kicsit lazultak a feltételek, így már nyugatra is utazhattunk. 1989-ben az elsők között sikerült kijutnom Németországba, a Verdenben megrendezett King klub kiállítására, ahol több mint kétezer galamb volt kiállítva. Útitársaim Mrázik Szilveszter, Meier András, Horvát Ferenc és Seprős Árpád sem látott még ekkora rendezvényt, a látvány lenyűgözött bennünket. Ettől az időtől kezdve lehetőségünk nyílt galambok behozására, ami jót tett a hazai tenyésztésnek. Pár évvel később hazai tenyésztők Amerikából hoztak be import galambokat, ami ismét ösztönzőleg hatott a fejlődésre. Folyamatosan javult az itthoni állomány minősége, egyre több külföldi jött Magyarországra vérfrissítést vásárolni.

1-0	0-1	1-0

2002-ben a klubtagok többségének kérésére Amerikából hívtunk bírálót, ami ismét az érdeklődés középpontjába állította a magyar Kinget. A fejlődés töretlen volt, egyre szebb és szebb galambok születtek, ennek eredményeként az első ötven év végére a magyar kingtenyésztés a világ élvonalába küzdötte fel magát, bizonyítva a tenyésztők hozzáértését. A külföldi klubok egyre több magyar bírót hívtak rendezvényeikre, elismerve a magyar bírálók szakmai képzettségét. A teljesség igénye nélkül összefoglalva ez volt az első 50 év, mely magasra emelte a magyar galambok és tenyésztők hírét!
Most a következő tíz évet próbálom összefoglalni, ami nehezebb lesz, jó dolgokról írni mindig könnyebb, hisz dicsérni és elismerni kell, ami nem jár konfliktussal, viszont a nehézségek és a hibák leírása már összetettebb feladat. Úgy kell ismertetni a problémákat, hogy senkit ne bántsunk meg (egyáltalán nem ez a célom!), mégis rávilágítsunk a problémákra, próbáljuk javító szándékunkkal felkelteni a figyelmet és a hibák feltárásával segíteni, újra felfelé ívelő pályára állítani a tenyésztést.
Már négy évvel ezelőtt felvetettem észrevételeim, első írásom „Megtorpantunk?”, második „Beszéljünk a problémákról” címmel meg is jelent a klubhíradóban, ennek ellenére próbálom a figyelmet ismét felkelteni. (Minkét írás olvasható a weboldalamon.) Most is úgy látom, megállt a fejlődés, sőt, egyes országok elhagynak bennünket. Fő problémának most is a régi nagy tenyésztők eltávozását tartom. Sajnos ez az egyetlen ok, amin nem tudunk változtatni. Az ő hiányuk, szakmai tudásuk, elkötelezettségük pótolhatatlan! Új king tenyésztőt parancsra, erőszakkal nevelni nem lehet, a fiataloknak pedig idő kell a megfelelő tudás elsajátításához. Megállapíthatjuk, fogyunk. Ez a probléma azonban nem csak nálunk jelent gondot, a környező országok, de Amerika is szembe kell nézzen ezzel a ténnyel. Csak két országot említenék példaként, Horvátországban és Németországban is fogyásnak indult a tenyésztők száma. 2010-ben 1129, 2017-ben 890 tagja volt a német klubnak. Látható, mindössze hét év alatt, több mint húsz százalékkal csökkent a létszám! Ez a probléma nehezen, vagy alig orvosolható, mivel a fiatalokat elviszi a modern technika, a számítógép varázsa, egyre kevesebben vonzódnak az állattenyésztés felé.

1-0	0-1	1-0

Következő ok lehet a tenyésztők távolmaradására a kiállítási helyszín és az időpont, valamint a bíráló. Az időpont nálunk jó, fix, kalkulálható, ellenben a helyszínnel már gondok vannak. Személy szerint én az ország közepén, egy állandó helyben gondolkodnék (az előző években ilyen volt Solt), hisz egyformán megközelíthető, nem úgy, mint Nagyatád, Balmazújváros vagy Gyomaendrőd. Nem a helyszínekkel van a bajom, valamennyi ideális kiállítás rendezésére, csak épp valamennyi igen távolra esik az ország másik széléhez, és így nehezen megközelíthető.
Nézzük a bíráló kérdését! A tagság nagy várakozással fogadta az első amerikai bírálót, Bill Harrison személyében, aki nem is okozott csalódást! Munkálya, véleménye, alátámasztotta a hazai bírálók addigi tevékenységét, hisz nála is nagyrészt azok a galambok győztek, akik már előtte bizonyítottak. Megerősített minket abban, hogy jó úton járunk, tőle kaptuk az első elismerő véleményt!
Nagy show volt!

Őt jobbnál-jobb bírók követték, segítve a hazai tenyésztést. Sajnos a jók elfogytak, ma már nem vagyok biztos benne, hogy erre szükségünk van! Nyitni kéne Európa felé, hisz itt is nagyon jól képzett bírálók vannak, nem egyet Amerikába is meghívtak, ami alátámasztja véleményem. Sajnos a külföldi bírók megjelenése háttérbe szorította a hazaiakat, sőt, a fiatalok lehetőséghez sem jutottak, holott Európában még örvendetes módon elismerik tudásukat, hisz a környező országokba őket hívják bírálni. Ma már itt látok változást, hisz a fiatal kiállításokon évek óta hazai bírálók tevékenykednek, már csak az egységes szemléletet kéne meghonosítani.
Ismétlem nem csak mi, valamennyi ország küzd problémákkal és keresik a megoldásokat! A túlnyomó többség szeretne rövidebb kiállítást, négy nap hosszú és a rövidebb idő költségkímélőbb lenne. A horvátok, románok már csak kétnapos rendezvényt tartanak, szombat reggel berakodnak, vasárnap délben zárnak. Ez utóbbi nálunk is így van, ezt jónak tartom. Tudom, nálunk fele egyed kerül kiállításra, így végez a bíráló, viszont a németek példáját követve, úgy, hogy a bevételek megmaradjanak, mi is csökkenteni tudnánk a létszámot és a minőség is javulna. Ők évek óta egyre növekvő számban állítanak fel börzeketrecet (természetesen nevezési díj fejében), így az eladni kívánt galamb nem növeli a bírók munkáját, több idő jut a jó galambra. Ma már négy-ötszáz galamb kerül börzeketrecekbe, a nagy érdeklődésre igényt tartva. Talán itthon is meg lehetne próbálni, ott működik!

0-1

Végezetül úgy gondolom, a szakmai munkát kellene fejleszteni. 1982-ben jelent meg az utolsó komoly kiadvány King és bírálata címmel (azóta a klubhíradóban voltak kisebb-nagyobb írások). Véleményem szerint sokat segítene, ha megjelentetnénk egy a fajtát minden szinten bemutató kiadványt. Úgy látom, még nem késő, ezért is szántam rá magam az írásra, bár két Európa-szerte ismert (más fajtát tenyésztő) barátom óvott, saját példájukat hozva fel, kérdezték, miért kell nekem haragos? Ismét leírom, még nem késő! Hisz a hanyatlás ellenére vannak színosztályok, melyekbe még mindig elsők vagyunk (sárga-vörös), annak ellenére, hogy több ország jön felfelé (románok, lengyelek, németek), próbáljunk figyelni, merjünk újítani, mások is ezt csinálják, és nekik bevált!
Végezetül visszautalnék az írásom elejére, eltelt hatvan év, ma már elképzelhetetlen, hogy nincs fürdőszoba, villany, televízió, több autó egy családban, a telefonról már nem is beszéljünk, itt az internet, már a gyerekek is tabletoznak, mindezt 60 év alatt érte el a világ! Az általam leírtakból is látszik, 60 év alatt nagy utat járhatunk be, vezető szerepünk volt a fajta ily nagyfokú fejlődésének elérésében, ezt a pozíciót nem szabad feladni, tenni kell érte, hogy ez így is maradjon! Mindehhez kívánok okos gondolatokat, kitartást, szorgalmas munkát és szoros összefogást!