King klub kiállításon Németországban!

Az elmúlt tizenöt évben, több alkalommal volt szerencsém megtekinteni a németországi king klub kiállítást. Els? alkalommal 1989-ben Werdenben, majd a kés?bbiekben több más helyszínen is. Akkoriban a kinti galambok min?sége felülmúlta a hazai állományét. Persze ezen nemigen lehet csodálkozni, hisz messze mások voltak a lehet?ségek, meg az anyagi feltételek is. Akkoriban örültünk, ha meg tudtunk vásárolni neves német tenyészt?k állományából egy-egy galambot vérfrissítés céljából.

Természetesen ki-ki tudása, türelme és szerencséje alapján profitált a behozott galambokból. Véleményem szerint kiugró sikert senki nem tudott elérni velük. Ennek okát én abban látom, hogy az akkori legjobb galambokat nem igen tudtuk megfizetni, na meg azokat eladni sem akarták. Az évek multával ennek ellenére a min?ségi kiegyenlít?dés jelei mutatkoztak. Az utóbbi hat évben tenyészt?ket látogattam meg, ahol bizony sok jó galambot láttam, épp ezért elhatároztam az idei kiállításra kilátogatok barátaimmal.

Az ? részükr?l még nagyobb volt a várakozás, hisz ilyen nagy létszámú Kinget egy helyiségben bemutatva még nem láttak. Ami engem igazán kíváncsivá tett, hogy a hazai king állomány az utóbbi öt-hat évben elért rohamos fejl?dése után, hol tartunk most a két ország galambjait összehasonlítva? Maga a rendezés semmilyen meglepetéssel nem szolgált, hisz azt tudtuk mennyire precízek, minden apró részletre kiterjed a figyelmük. Mégis érdekes volt, hogy a regisztrációs díj fejében (Magyarországon az országos kiállításra nevezve is kellett fizetni) visszaigazolták a nevezés beérkezését és két darab berakókártyát küldtek minden tenyészt?nek, amelyen szerepeltek a benevezett galambok ketrecszámai. Ezt a galambok beszállításakor lebélyegezték, egyik példány a tenyészt?nél maradt, ennek alapján rakta be saját galambjait, elkerülve ezzel a tumultust, zsúfoltságot. A galambok kiszedése szintén ez alapján történt. (Ez talán itthon is megvalósítható lenne, persze csak országos rendezvényre gondolok, ahol sok egyed van nevezve.)

Az id?járás kegyeibe fogadott bennünket, így minden nehézség nélkül megérkeztünk Dettellbachba, ahol két egybenyíló csarnokban, kett?ezer-négyszázhatvannyolc galamb sorakozott egyedi ketrecekbe, plusz még négyszáz darab a csarnok végében börzére berakva. Igen szép látvány fogadta a látogatókat, bár úgy vettük észre, a tenyészt?k voltak többségben, ennek oka talán az lehetett, hogy fajtaklub kiállítás volt, ami csak a fajta iránt érdekl?d?ket vonzotta. Két napunk volt a nézel?désre, véleményformálásra, így hát igyekeztünk minden percet kihasználni. Hazafelé a hosszú úton egyeztettük véleményünket és közel azonos volt az álláspontunk. Egy biztos, és ezen nem lehet vitatkozni, ?k is ugyanúgy az amerikai fajtaleírás szerint tenyésztenek, ami lefordítva egyezik a nálunk ismert és érvényben lév?vel. Az persze már más dolog, a leírtakat ki hogy értelmezi, és hogy formálja saját ízlésére. Err?l három ismert bírálóval is beszéltem, mivel voltak nézetkülönbségek, próbáltam magyarázatot keresni a másfajta gyakorlatra. Akik voltak német kiállításon tudják, náluk nagyon fontos szempont a testnagyság. Ezt én is tudtam, de ennek ellenére még engem is meglepett milyen nagy el?ny a hatalmas test, még akkor is, ha a forma rovására megy. Úgy gondolom, egyike vagyok azon hazai tenyészt?knek, akik többször hangot adtak annak, hogy a kingnek „tömegesen" elegánsnak kell lenni és nem húsz centi magasnak és hatvan dekának. Most azt kell mondanom a harmincöt centis magasság ugyanúgy nem kívánatos, mint a húsz centi, f?leg ha a forma rovására megy.

A másik ilyen kiemelked?en fontos pozíció a szín volt. Láttunk jó típusú galambot, gyengébb színnel, alacsony pontszámmal, míg mellette egy jó szín? gyenge galamb magas pontszámot kapott. Ami meglep? volt számomra, nem volt különbség hiba és hiba között, míg nálunk a forma a típus lényegesen fontosabb a színnél vagy a szemszínnél. Ennek ellenére látszik a törekvés, a szándék a tenyészt?k többségénél, hogy típusos galambokat neveljenek. Nem véletlen mennek Amerikába, és járják Európa jobb tenyészt?it. Tudják, hogy változtatniuk kell és erre meg is van a szándék. Ennek jeleit a bírálatnál már lehet érzékelni, hisz a katalógust lapozgatva, sokkal több galamb kapott megfelel? és jó min?sítést, mint nálunk, míg a kiváló min?sítést igen kevésnek sikerült elérni. Nézzünk egy példát a nálunk alig ismert színben: barnaszalagos fakóból ötvenhat tojó volt kiállítva, ebb?l hét darab megfelel?, tizennyolc jó min?sítést kapott, ami ugye 91-92 pont, és harmincegy darab lett igen jó, de ebb?l csak öt egyed kapott kilencvenöt pontot, míg egyetlen egy se lett kiváló.

Hímekb?l ötvennyolcból három megfelel?, tizenkilenc jó, harminckett? igen jó és mindössze három darab lett kiváló, igaz itt a gy?ztes kit?n? min?sítést kapott. Tehát száztizennégy galambból összesen négy példányt min?sítettek kiválóra. Látni a bírálók szigorát, ami véleményem szerint, feltétlen szükséges a min?ség javítása érdekében. Nem akarom a bírálat kérdéseit tovább feszegetni, hisz sokkal érdekesebb lehet a hazai tenyészt?k számára a színek kedveltségének megoszlása, így hát ebbe próbálok betekintést nyújtani és hasonlítani a hazai állományhoz viszonyítva min?ségüket. Persze mint minden vélemény ez is szubjektív, bár mint el?bb leírtam, nem csak az én meglátásomra hagyatkoztam, hanem a velem tartott barátaim véleményét is fegyelembe vettem. A viszonyításnak pedig csak egy formája jöhet szóba, így van értelme, mégpedig ha az élen végzett galambokat viszonyítjuk a hazai mez?ny elitjeihez. Természetesen ott is van gyenge példány meg itthon is, és ugyanúgy megvan a színek közti min?ségi különbség is, mint nálunk. Ennek tudatában nézzük tehát sorjában. Kezdjük a fehérekkel, hisz Németországban is ez a legkedveltebb szín. Hatszázhetvenegy fehér hím és tojó volt kiállítva. Óriási létszám. Megvallom ?szintén engem ez a színosztály érdekelt legkevésbé, így csak futólag néztem át, ami gondolom érthet?, hisz ha minden ketrec el?tt csak egy percet id?zne a látogató, öt nap kellene nyolc órás id?t számítva arra, hogy minden galambot megtekintsen, de közben egy perc id?t sem tölthetne mással. Aki járt kiállításon tudja ez lehetetlen, mivel van olyan példány, ami el?tt jóval többet id?zzünk, nem beszélve a baráti beszélgetésekr?l. Visszatérve a látottakra, a helyiek információi alapján is min?ségük a színesek mögött van. Voltak nagyon szép példányok, de voltak fajtajellegtelenek is. A népszer?ségi sorrendben a kékek következnek, bár számukat tekintve épp fele volt bemutatva, mint fehérb?l, háromszázharminchat darab és ebb?l mindössze tizenkett? darab kapott kiváló min?sítést. Viszont ezt a színosztályt már áttekinthettem jobban és nyugodtan le merem írni a 94-95 pontos egyedek között is igen sok jó galamb volt, viszont a színt még a gyengébb min?ség?eknél se nagyon lehetett kifogásolni. A kékekt?l mindössze negyven darabbal maradt el a fekete szín, amib?l kett?százkilencven egyed volt bemutatva. Véleményem szerint a legjobb min?ség ebben az osztályban és A.O.C.- ben (egyéb) volt. Megfelel? nagyságúak és igazi lakk feketék sorakoztak a hosszan kígyózó ketrecekbe.

Persze kritikát itt is lehetett nyilvánítani (hol nem?), talán a magasság- hossz arány és a lazább tollazat volt megfigyelhet?, de mégis a legegységesebb ez a színcsoport volt. Innen került ki a Sampion is! Ahol még a min?ség hasonló volt az a kék kovácsoltak csoportja, nyolcvanhét példány ugyan nem nagy szám, de szép volt a kovácsoltságuk, viszonylag feszes a tollazatuk, egy-két kiugróan jó galamb is volt köztük. Létszámban a feketéket a domináns vörös és vörös kovácsoltak követték kett?százhuszonnyolc darab. Itt szintén jó galambok voltak berakva, de érdekes módon itt kisebb testnagyságúak is megtalálhatóak voltak. A vöröseket száznegyvenegy, míg a sárgákat százharminc egyed képviselte, néhány jó galambtól eltekintve bizony meg kellett állapítani, a mi tenyészt?ink ( bár létszámban lényegesen kevesebben vannak) jóval el?rébb tartanak. Sokkal rövidebbek, feszesebb tollazatúak és eleganciában is felülmúlják a látottakat. A babosakról és tarkákról sem tudok túl sok jót írni, igaz nálunk sárga vagy vörös babosat nem is látni és a fekete babossal is csak páran próbálkoznak. Itt is az arányok és a tollszerkezet lazasága volt, ami nekem szembet?nt, de azért érdekes látványt nyújtottak. Andaluzból bemutatott negyvenhét darab közül egy holland tenyészt? galambjai emelkedtek ki, ?k szerintem felülmúlták a hazaiak min?ségét is. A kékderesnél voltam igazán meglep?dve, itt lehetett legjobban látni a szín hangsúlyozását, ami a típus rovására megy. Persze lehet, hogy csak egy bíráló véleménye, de ahol egy jó típusú gyengébb szín? galamb elé tud kerülni egy jó szín?, de szinte fajtajellegtelen, ott azért már gondok vannak. Voltak még barnák huszonkét darab és szalag nélküli kékek, melyek inkább azért érdekeltek bennünket, mivel nálunk kiállításon nem igen láthatóak. A tenyésztési szintjük természetesen nem éri el a két vezet? színét (fekete, kék) de ez érthet? hisz elég kevesen tenyésztik, így nehéz el?bbre jutni velük. Nagyon gyorsan eltelt a kint töltött id?, f?leg amit a kiállításon töltöttünk, de német tenyészt? barátaink, gondoskodtak róla, hogy a bírálat ideje alatt és az esti órákban se unatkozzunk.

Csak köszönettel tartozom Hans Meier barátomnak, hogy minden idejét velünk töltötte, pedig biztos szeretett volna német barátaival is véleményt cserélni a látottakról. Köszönjük Robert Bochnak, hogy velünk tartott tenyészt?látogatásra Hans Hauserhez, neki pedig a szíves vendéglátást és a szép galambok bemutatását. Sorolhatnám még a német tenyészt? barátokat, akik igen szívesen fogadtak bennünket és tettek azért, hogy jól érezzük magunkat.

Zárószóként leírhatom, nem hiába tették, sok szép emlékkel lettünk gazdagabbak, új barátokat szereztünk és ha tehetjük jöv?re is ott leszünk!!!